Matematika - mi a hiba?

Sokan tudjátok, hogy a matematika az egyik alapvető tantárgy az iskolákban. Első osztálytól a tanulmányok befejezéséig, folyamatosan lehet tanulni valamit a matek téma köréből. De, belegondoltál már abba, hogy mi a célja? Te meg tudod határozni pontosan? Valószínűleg mindenki hallotta már, hogy azért tanuljuk, hogy "ne verjenek át a közértbe", vagy ilyesmiket. De akkor minek a bonyolult integrál számítás és a logaritmus? Ha találsz egy nagyon pontosan és jól megfogalmazott célt, akkor küld el nekem!

Most nézzük, milyen hibákat találtam a matekban.
A számítások során többször előfordul, hogy mínuszba kerülünk, amely egy "abszurd" dolog a fizikai univerzumban, vagy van, vagy nincs. Így a matematika ezen logikája (erről még írok) feltételezésekre, és elméleti síkokra vonatkozik. Ha elfogadjuk a mínuszok létezését, akkor nézzük meg, hogyan jutunk le a mínuszba. A skála közepén a nulla áll. Azaz a semmi. A matematika szóhasználatában ez a két szó ugyanaz. (semmi, nulla) Pedig a valóságban ez nem így van. Ha feltételezzük, hogy a tudományok célja, az univerzum jobb megértése, és kontrollja, akkor ezt a két szót nem lehet azonosítani. A nulla olyan valami, ami korábban volt, és most nincs. A semmi olyan valami, ami soha nem is volt. A semmi közelebb áll a teremtéshez! Ha a teremtő az univerzumot létrehozta, akkor a semmiből hozta létre, tehát a teremtő is a semmihez tartozik. ( nem lehet része az univerzumnak, és az univerzum törvényei sem vonatkoznak rá) A teremtés már egy másik téma, ezt itt csak a jobb megértés miatt írtam le.

Nos, akkor a matekban csak a nulla lehet kiinduló pont, a mínusz nem. Érdekes, de a római számokkal nem is tudod leírni a nullát! Kíváncsi lennék, ők hogyan viszonyultak a számokhoz.
A matek logikájában tehát ez egy kicsit kilóg, de mint "elvonatkoztatott" rendszer használható - főleg a tartozások kifejezésére - lásd APEH. Ha a logika szemszögéből nézzük, akkor tudnunk kell, hogy a logika, vagy logikai rendszerek számos megoldást adnak a problémák megoldására, és a matek csak egy ezek közül. Volt egy érdekes vizsgálat, nevezetesen, hogy az analfabéták hogyan számolnak, hiszen nem ismerik a matematikát, legfeljebb a számokat. Ez elgondolkodtató, annál is inkább, mivel valahogy ők is elboldogulnak.

Az intelligencia alapvetően magában hordozza azt a képességet, hogy két dolog között különbségeket tegyünk. Az épelméjűség annak a mértéke, hogy mekkora mértékű a különbség tétel. Minél nagyobb az azonosítás, annál "elmebetegebb" valaki. Ha a kutyát és a lovat azonosnak látja, akkor ez nyilvánvaló. Ám kevésbé tűnik annak, ha két dobermant egyformának lát. Pedig ha belegondolsz, és alaposan megnézed ezt a két kutyát, akkor számtalan különbséget kell találnod. Ez lenne tehát a logika és az intelligencia mértéke. A matekban nincsenek különbség tételek. Van egy kutya, meg egy kutya, az két kutya. Még a térbeli elhelyezkedése sem ugyanaz. (?) Nos ha érted a különbség tételt és hozzá veszed, hogy számtalan módon és logika szerint lehet ezt létrehozni, akkor a matek ezen hibáját már látod...

Aztán itt van a kedvencem: egzakt tudomány (pontos, precíz) ezt szokták mondani a matematikára. Nézzük a geometriát! Minden olyan szám, amely nem határozható meg pontosan, az egyenletet befolyásolja, és nem számíthatunk pontos végeredményre. Ez igaz! Nos a pí értéke ilyen, hihetetlenül és leírhatatlanul sok tizedes pontosságig meghatározták már, és még sincs meg a "vége", tehát az összes olyan számítás, amely használja a pí-t, kerekített érték, nem pontos érték. A föld átmérője is csak kerekített érték. Van akinek elég a 3.14, és ezzel számolva kijön egy érték, amit használ. Van aki a 3.141592654-et is pontatlannak találja, nem csoda, hogy a számítógépek világában a pí jól meghatározható, de még mindig nem elég pontos. Azokon a területeken, ahol ennek sok jelentősége lenne, sok fejfájást okozhat...

Végezetül, mivel a matek, mint logikai rendszer más tudományok alapját is képezik, így nem várhatjuk, hogy sokkal pontosabb és egzaktabb tudománnyal találkozunk, kivéve, ha a tudomány nem használja a matekot. És bármilyen hihetetlen van ilyen!
A tökéletes azonosítás ellentéte a abszolútumok használata, sajnos ez sem elérhető ebben az univerzumban, de a kettő között létezik a megoldás, ez pedig a végtelen értékű logika. Ahol két dolog valamely tulajdonságát egy skálán lehet elhelyezni. Ezen a skálán két pont közé újabb pontokat lehet behelyezni, akár a végtelenségig. Példa: A jó és rossz vizsgálata. Nincs abszolút jó, és abszolút rossz. De a skála alja közelit az abszolút rosszhoz, a teteje meg az abszolút jóhoz. Így ha valamit a jó és rossz szemszögéből vizsgálnál, akkor a skálán el tudod helyezni, ha valamihez viszonyítod. A középpont lehetne az az állapot, amikor ugyanannyira jó valami, mint amennyire rossz, ehhez képest már jól el lehet igazodni. Ha két dolgot egymáshoz viszonyítasz, akkor a legkisebb különbség is a skála valamely iránya felé helyezné el. Mire jó ez? Nézd meg egyik, másik döntésedet ebből a szempontból, és látod melyik lenne a jobb...

3 megjegyzés:

sao írta...

Ha majd mindent megoldasz megélsz átlátsz akkor rájössz hogy minden mindegy azaz minden ugyanannak az egy dolognak a különböző megnyilvánulási formája a matematika egy út a sok közül hogy azt az egy dolgot megértesse ,elmondja, kifejezze(az itt leírt utolsó három szó is egyet jelent) de az egy nem létezhet ha nincs mellette a nulla így együtt binárisan kifejeznek mindent de valóban csak az egy létezik és ha nem akkor nullával fejezzük ki, de végül is nem mindegy, a lényeg hogy egységbe kerülj magaddal .Mikor azon gondolkodol hogy nem gondolkodol akkor már gondolkozol .Az utolsó szóban ott a gond szótag ami a probléma gyökere de akinek mindegy azt nem érint ez a gondolat, tehát boldogok a lelki szegények, vagy megoldotta a feladatot ezért mindegy

b74 írta...

Köszönöm a hozzászólást SAO.
A Határozatlansági elv című cikkemben arról írtam, hogy a kiinduló pont a mozgás, és ennek bonyolúltabb formáival találkozunk a világban, és a mozgás a semmiből jött létre. A nézőpontod bele illik ebbe a képbe..

alala írta...

Reagálnék több dologra, amiket írsz:

A középiskolás matematika oktatás célja nem az, hogy megtanítsák azt, amit tanítanak. (Paradoxul hangzik, igaz?)
Hanem ez egy remek eszköz bizonyos képességek fejlesztésére. Mégegyszer: a matematika nem cél, hanem CSAK eszköz.
Mindenféle absztraháló képességeket fejlesztő eszköz.
Zárójelben: akkor tudná ezt a funkcióját leginkább beváltani, ha minél játékosabban tanítanák, mindenféle negatív motíváció nélkül (="egyest kapsz fiam, ha nem tudod!").

A matematika "világában" a 0 az nem a semmi. Az definíció szerint az a szám, melyet bármely számhoz hozzáadva az eredeti számot kapjuk. A 0 létezését egy axióma garantálja.
A -x definíciója pedig: az a szám, melyet x-hez adva 0 jön ki. Bizonyítani kell az axiómákból, hogy van ilyen, sőt csak egy van. Innentől kezdve a negatív számok pont ugyanolyanok mint a pozitívak.
Másképpen: a (felsőbb) matematika nem interpretál, hogy mit jelentenek a számok. A számok egymáshoz való viszonyát írja csak le. Az axiómákból számos tétel levezethető.
És a matematika ezek után azt "mondja": ha te veszel a világban BÁRMILYEN objektumokat, melyek megfeleltethetők a számoknak és teljesítik az axiómákat, akkor a tételek is igazak rájuk.

A matek nem akar kutyákról semmit sem mondani. Azt mondja ehelyett, hogy te döntöd el, hogy mire használod és hogyan.

A pi-t tökéletesen ismerjük. Ez azt jelenti, hogy bármelyik tizedesjegyét ki tudjuk számolni. Tudjuk hogy kell, max. csak sokáig tart (pl. 1 milliárd év).
Egyébként a legdurvább csillagászati számításokban sem kell 50-nél több jegy! Mérnöki tudományokban meg 10 jegy max.