A fizika és axiómái

Mitől lesz valami tudomány? A tudomány egy téma kör olyan vizsgálata, amelyben alapvető törvényszerűségeket állapít meg, és rendszerez. Azok az alapvető szabályszerűségek és törvények, amelyeket nem kell tovább "bontani", és amelyekre elméletek építhetőek, axiómáknak nevezzünk. Minden név, amelyben a "-lógia" benne van, azt jelenti: "...-tanulmányozása, tudománya" (Biológia, pszichológia, asztrológia..) Amennyiben az axiómák és meghatározások helytelenek, a tudomány új irányt vesz, és újra kutat. A fizikában ez többször megtörtént már, helytelen elméletek születtek. A Földről alkotott elképzelések is száz évekig tartották magukat, majd megbuktak. (A föld lapos, stb) A fizika egy speciális tudomány, amely az univerzum törvényszerűségeit kutatja. Rengeteg önállósult tudomány ágra bontható, amelyek specializálódtak egy-egy területre. (Csillagászat, atom fizika, kvantum fizika )

A fizika alapvető meghatározásai és axiómái a tér, idő, energia, anyag téma körébe tartoznak, ám a fent leírt szavak meghatározásánál egymásra utalnak. "A tér, az anyag elhelyezkedése" "Anyag- összesűrűsödött energia".. Az idő meghatározása is érdekes, mivel a tér és anyag kapcsolatával magyarázza. Az anyag a térben való elhelyezkedése, és helyzet változtatásának mértéke. Van, aki az időt dimenziónak tekinti, ami a legnagyobb hiba lehet, és egyenesen megnyitja az utat a helytelen elméleteknek. Úgy gondolom vannak itt alapvető problémák. Az emberek beleértve mindenkit, igyekeznek pontos magyarázatot adni a dolgokra. És szeretjük az ismeretlent kutatni, valójában lehet, hogy az eredetünk alapvetően mindenkit foglalkoztat. Ha nem tudunk megmagyarázni valamit, akkor ki kell találnunk valamit, ami ezt az "ürességet" kitölti. A legrosszabb helyzetben a szakértők vannak, tőlük várjuk a magyarázatot, és ők ügye bár nem mondhatják, hogy "nem tudom". Így számtalan "értelmetlen" magyarázat létezik. A szülök a gyerekek kérdéseire is sokszor valami használhatatlan megoldással szolgálnak.

A hiba akkor kezd nagyon hatással lenni a személyre, amikor egy általa "szak tekintélynek" a szavára ad, röviden hisz neki. Az iskolában ilyen a tanár. Ilyen az orvos, a fizikus, a szülő. Ezek az életünk különböző szakaszaiban a szak tekintélyek. Ezzel nem is lenne baj, ha megtanulná minden elsős tanuló, hogyan döntse el egy adatról, hogy az igaz-e, vagy sem. Ezt nem tanítják az iskolában, sajnos. (ez egy kis kitérő volt)

A fizika egy adott vizsgálati rendszerben jól működik. Amíg a gravitációt a földön arra használják, hogy meghatározzák a leeső testek sebességét, akkor jól is működik. De az első érdekesség a gravitációval kapcsolatban az, hogy részecske okozza. (mint a fényt a foton) Ennek a részecskének a tulajdonságait nem lehet megvizsgálni. Ha két tárgy vonzza egymást, akkor a kísérleti laborban, a labor is vonzza a két tárgyat, és még a fizikust is, így a gravitáció mértéke egy viszonyítás, (az adott helyen a világ összes anyagának vonzásai által létrehozott mérték) Ez így jó bonyolult lett, de remélem azért érthető. Egy példa a Földi gravitációt az összes bolygó, nap, hold befolyásolja, még a föld tömege is(beleértve ezt a számítógépet). Sajnos nem létezik olyan labor, ahol kizárható a gravitáció hatása.

Sok nálam sokkal komolyabb fizikus a számításaival arra a következtetésre jutott, hogy a gravitációnak taszító hatása is van, valamint nagy távolságban jobban érvényesül a vonzás. (univerzumban), így ez még bonyolultabbá teszi a képletet. Ha a gravitációt a graviton nevű részecske hordozza, akkor vajon egymásra is hatnak? Ez azért jó kérdés, mert a gravitonnak nincs tömege, de a tömeg vonzásért felelős. (a részecskékről bővebben lehet olvasni a Wikipédiában, ha valakit mélyebben érdekel a téma, akkor mindenképp javaslom.) A fény részecskéje a foton. Ha a foton megáll, akkor nincs tömege. Ezt úgy nevezik, hogy nyugalmi tömeg. A fotonnak ilyen nincs. Egy tárgy mondjuk 2 gramm nyugalomban, ha eldobod erővel, akkor az erő mértékének megfelelően nő a súlya. A foton is ilyen, a sebessége miatt van súlya, ez érdekes, mert nulláról nő meg, és ha meg áll, nincs ott semmi. (?) A fény sebessége kb 300.000 km/másodperc. És a fotont a tömeg vonzás elhajlítja. Ha felnézel az égre, és leszámítod a fény törést, amit a légkör okoz, akkor is a látott fény nem egyenes vonalban ér el hozzád a távolból. A csillagok elhajlítják az útját.

És a fénynek van még egy jó kis tulajdonsága, nevezetesen nem változik a sebessége, azaz állandó. Ez két szempontból lehet hamis. Először is, ha a gravitáció hat rá, akkor le kell lassulnia, mint a feldobott labdának. (a fekete lyukak nem is engedik el a fotonokat, ezért nem láthatóak), tehát az ilyen lyukak közelében a sebessége nem lehet a fent megadott érték. (?) Másfelől tudjuk, hogy a fény törik. A szín spektrum minden irányába (szivárvány) ez azt jelenti, hogy különböző tulajdonságai vannak a fénynek, például a sebessége nem állandó. (a hullám töréssel nem akarok itt untatni senkit.) Tehát a fény és a sebessége nem állandó, így az egyenleteket módosítani kell ez alapján.

Ami a legismertebb elmélet ebben a témában az az idő, és a fény sebesség összefüggés. Elméletünk arról szól, hogy fény sebességgel utazva, lassabban öregszünk. Tehát az idő relatív, ezt könnyen megfigyelheted, van akinek a napja gyorsan elszalad, és van akinek lassan megy. És lehet, hogy annyi idő létezik, ahány megfigyelő van...

2 megjegyzés:

anak1n írta...

Persze hogy van antigravitáció, ez a negatív energiájú Dirac tenger gravitációs hatása. A negatív energia vonza a negatív energiát, de taszítja a pozitívat. Mivel minden részecske felfogható úgy, mint egy lyuk a negativ energiájú tengerben(ami nevével ellentétben egy szilárd rács), ezért mozgásuk úgy is felfogható, mint visszafele mozgó negatív energiájú részecskék mozgása. (lásd Feynman és a QED). Ez azt jelenti, egy amikor egy részecske közeledik a Földhöz, az megegyezik azzal az esettel, amikor egy negatív energiájú részecske távolodik attól.
Minél nagyobb a negatív energiasűrűsége a térnek, annál nagyobb ez a taszítás. (lásd galaxisok forgásánál a külső részeket nagyobb erő tartja pályán, pioneer anomaly, a naprendszer külső részén nagyobb a befele irányuló gyorsulás)

Dániel Márkus írta...

A fényterjedési sebességével kapcsolatos kételyeknél elég nagy a sötétség. Ugyan is a fizika csak azt mondja ki, hogy a fény sebessége vakumban és vagy légüres térben állandó. Köztudott, hogy bizonyos anyagokon áthaladva lassulhat, például a légkörünkében is lassabb, mint kint a világűrben. Prizmákon megtörik, de a sebessége nem változik, csak a hullámhossza, ezért van az, hogy a fénysugár többféle színre bontható így. Gravitációs tér hatással van rá, de ez nem lassít a terjedési sebességén, csupán csak eltéríti, ez jól megfigyelhető és mérhető eset. Tehát a fénysebesség mint axióma tökéletesen megállja a helyét még ma is.