Minden ember, aki felnézett már a csillagokra, talán elgondolkodott azon, hogy kerültek oda azok a pöttyök. A pöttyökről annyit kell tudni, hogy mindegyik egy csillag, azaz saját fénnyel rendelkező égitest. Egy nap, amely valamelyik fázisban van. Kezdetben a gáz felhők elkezdenek tömörödni, a gravitáció miatt, ettől a tömegük megnő, és további gázokat, vagy anyagot vonzanak. Egyre nagyobbak lesznek. Amikor elérnek egy kritikus pontot, akkor a gázok például a hidrogén, fúzióba lép. Két hidrogén atomból, hélium lesz. Majd a nyomás jobban összepréseli és ekkor a további elemek alakulnak ki. Azok az égitestek, amelyekben nem alakul ki fúzió, lehetnek bolygók, vagy egyéb égitestek.
A Napunk is így alakult ki, a gravitáció hatására, a különböző gáz és részecske felhők keringenek körülötte, és lassan, bolygókká álnak össze, vagy holddá. Azon bolygók, amelyek körül gyűrűt látunk, ott még nem alakult ki hold, de a gyűrűk holdak lesznek. Ha körbenézel az univerzumban, akkor ezeket a sémákat látod. A Nap végül kiöregszik – nem lesz több hidrogén – és a méretétől függően vagy önmagába összezuhan, vagy kitágul, és mindkettőnél előfordulhat, hogy felrobban. Ekkor gáz és részecske felhőként szétszóródik, és újabb csillagok és bolygók alakulhatnak ki…
A bolygók úgy keringenek a nap körül, mint az elektron az atom körül. (csak az analógia kedvéért, mivel az elektron valójában elektronhéjat alkot- gömböt) Az érdekes mindkét sémánál az a következő. Valami távol tartja a bolygót a Naptól, annak ellenére, hogy a gravitáció igyekszik közel húzni. De meddig, és mi lehet az?
Az univerzum mozgásáról ma is vitatkoznak: folyamatosan tágul, és egyre gyorsabb lesz, vagy lelassul, majd megáll, és végül ismét egy pontban lesz minden. Én azt gondolom, kell lennie egy olyan erőnek, amely a gravitációval ellentétes hatást fejt ki, és amit szintén részecske okoz. A gravitáció nem olyan, mint az elektromos vonzás, ahol plusz és mínusz pólusoknak kell lennie. Itt csak tömeg van, amely vonzza a tömeget. De egy ponton az elektromos vonzás is megáll. Az atommag és elektron között „hely” van. Valaminek ki kell töltenie ezt a helyet, különben a két pólus összeérne. Nem? Vagy legalábbis tolnia kell egy részecskének kifele az elektront, hogy ne tudjon egy ponton beljebb menni.
A Föld mozgása is lassul, egy pár millió évvel ezelőtt egy nap nem 24 óra volt, csak 20-21.
Mi lesz, ha megáll? Erre gondolva, arra a következtetésre jutottam, hogy a gravitációja megváltozna, és elszabadulna. Ezt kifejtem egy kicsit. Lehet, hogy az elektront a tehetetlenségi erő tartja távol az atommagtól. Mivel mind a kettő forog nagy sebességgel, így a töltés csak arra elegendő. Hogy ezen a távolságon – ahol most van – stabilan megálljon, és további energia felvétel szükséges, hogy közelebb kerüljön. Vagy, ha veszít az energiájából, akkor távolabb kerül.
Ez megmagyarázná azt a jelenséget, hogy amikor egy elektron pályát vált, akkor foton keletkezik, azaz fény. Vagy fotont nyel el, és közelebb tud menni a maghoz. Akkor adódik a kérdés: Az elektront is tovább lehet bontani? És az összetevőiben szerepel a foton?
Nyilván így kellene lennie, de ez cáfolná az állandó fénysebességet, amellyel a fotonok „mennek”. Illetve itt találkozik a téma az előző cikkemmel. A foton lelassul, már nem fény, hanem egy másik megjelenési formájában, az elektron, és más részecskék alkotó eleme. De ebben is van egy hiba: Ha az elektron elemeként ez a részecske kiszakad – az elektron távolabb megy az atommagtól - , azonnal fénysebességre kell gyorsulnia, hogy foton lehessen.
A mérések azt mutatják, hogy foton szabadul fel. Honnan szedi az energiát, a gyorsuláshoz? Az energia megmaradás törvénye szerint nem keletkezhet energia a semmiből?
Folyt köv…
Itt a folytatás:
Ami az elektronoknál gyanús, pontosabban még fel nem tárt ismeret, az a bolygók keringésénél is ad némi okot az elgondolkodásra. (még mindig a gravitáció miatt)
Az univerzum törvényei (nagyban) szintén nélkülözhetik a "normál" fizika szabályait, hiszen a tér fogalma csak az univerzumon belül értelmezhető. Akkor miben van az univerzum? És hány van belőle? Ebben az univerzumban, ahogy arról írtam, a mozgás lehet a legkisebb közös nevező. De lehet olyan univerzum, ami másra épül, és a szokásos tér, idő, energia, anyag nem szerepel benne.
Az elektronok tulajdonságain is lehet mit csiszolni, és ennek ellenére már az életünk része lett. Az elektromosság nélkül már nehéz elképzelni a mindennapokat.
A végére pedig ismét egy jó kis kérdés, amire várok gondolatokat: A részecskéknek vajon van idejük? Ugyanis az elmélet szerint minél szilárdabb egy dolog, annál tovább marad fenn...
A Napunk is így alakult ki, a gravitáció hatására, a különböző gáz és részecske felhők keringenek körülötte, és lassan, bolygókká álnak össze, vagy holddá. Azon bolygók, amelyek körül gyűrűt látunk, ott még nem alakult ki hold, de a gyűrűk holdak lesznek. Ha körbenézel az univerzumban, akkor ezeket a sémákat látod. A Nap végül kiöregszik – nem lesz több hidrogén – és a méretétől függően vagy önmagába összezuhan, vagy kitágul, és mindkettőnél előfordulhat, hogy felrobban. Ekkor gáz és részecske felhőként szétszóródik, és újabb csillagok és bolygók alakulhatnak ki…
A bolygók úgy keringenek a nap körül, mint az elektron az atom körül. (csak az analógia kedvéért, mivel az elektron valójában elektronhéjat alkot- gömböt) Az érdekes mindkét sémánál az a következő. Valami távol tartja a bolygót a Naptól, annak ellenére, hogy a gravitáció igyekszik közel húzni. De meddig, és mi lehet az?
Az univerzum mozgásáról ma is vitatkoznak: folyamatosan tágul, és egyre gyorsabb lesz, vagy lelassul, majd megáll, és végül ismét egy pontban lesz minden. Én azt gondolom, kell lennie egy olyan erőnek, amely a gravitációval ellentétes hatást fejt ki, és amit szintén részecske okoz. A gravitáció nem olyan, mint az elektromos vonzás, ahol plusz és mínusz pólusoknak kell lennie. Itt csak tömeg van, amely vonzza a tömeget. De egy ponton az elektromos vonzás is megáll. Az atommag és elektron között „hely” van. Valaminek ki kell töltenie ezt a helyet, különben a két pólus összeérne. Nem? Vagy legalábbis tolnia kell egy részecskének kifele az elektront, hogy ne tudjon egy ponton beljebb menni.
A Föld mozgása is lassul, egy pár millió évvel ezelőtt egy nap nem 24 óra volt, csak 20-21.
Mi lesz, ha megáll? Erre gondolva, arra a következtetésre jutottam, hogy a gravitációja megváltozna, és elszabadulna. Ezt kifejtem egy kicsit. Lehet, hogy az elektront a tehetetlenségi erő tartja távol az atommagtól. Mivel mind a kettő forog nagy sebességgel, így a töltés csak arra elegendő. Hogy ezen a távolságon – ahol most van – stabilan megálljon, és további energia felvétel szükséges, hogy közelebb kerüljön. Vagy, ha veszít az energiájából, akkor távolabb kerül.
Ez megmagyarázná azt a jelenséget, hogy amikor egy elektron pályát vált, akkor foton keletkezik, azaz fény. Vagy fotont nyel el, és közelebb tud menni a maghoz. Akkor adódik a kérdés: Az elektront is tovább lehet bontani? És az összetevőiben szerepel a foton?
Nyilván így kellene lennie, de ez cáfolná az állandó fénysebességet, amellyel a fotonok „mennek”. Illetve itt találkozik a téma az előző cikkemmel. A foton lelassul, már nem fény, hanem egy másik megjelenési formájában, az elektron, és más részecskék alkotó eleme. De ebben is van egy hiba: Ha az elektron elemeként ez a részecske kiszakad – az elektron távolabb megy az atommagtól - , azonnal fénysebességre kell gyorsulnia, hogy foton lehessen.
A mérések azt mutatják, hogy foton szabadul fel. Honnan szedi az energiát, a gyorsuláshoz? Az energia megmaradás törvénye szerint nem keletkezhet energia a semmiből?
Folyt köv…
Itt a folytatás:
Ami az elektronoknál gyanús, pontosabban még fel nem tárt ismeret, az a bolygók keringésénél is ad némi okot az elgondolkodásra. (még mindig a gravitáció miatt)
Az univerzum törvényei (nagyban) szintén nélkülözhetik a "normál" fizika szabályait, hiszen a tér fogalma csak az univerzumon belül értelmezhető. Akkor miben van az univerzum? És hány van belőle? Ebben az univerzumban, ahogy arról írtam, a mozgás lehet a legkisebb közös nevező. De lehet olyan univerzum, ami másra épül, és a szokásos tér, idő, energia, anyag nem szerepel benne.
Az elektronok tulajdonságain is lehet mit csiszolni, és ennek ellenére már az életünk része lett. Az elektromosság nélkül már nehéz elképzelni a mindennapokat.
A végére pedig ismét egy jó kis kérdés, amire várok gondolatokat: A részecskéknek vajon van idejük? Ugyanis az elmélet szerint minél szilárdabb egy dolog, annál tovább marad fenn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése