Bár az oldalt a matek, és fizika téma körére szántam, elkerülhetetlen, hogy néhány szót ejtsünk az áltudományokról.
Ha egy tudomány nem rendelkezik alapvető törvényszerűséggel (axiómák), akkor biztosan nem jut sehová. Ha pedig a kutatások során, amelyek az axiómák felfedezésére irányulnak, nem talál ilyet, és helyette csak a megfigyeléseit "felcímkézi", akkor biztosan valami ál dologról van szó.
Számtalan ilyen áltudomány létezik, és sok közülük az emberi egészség megőrzésére irányulnak, mint a számtalan "tudományosan" megalapozott fogyó kúrák. Ha valóban igazi tudományos háttere lenne, akkor működnie kellene, ha pedig vannak kivételek, akiknél nem válik be, akkor a kutatásoknak ezt előre kell jeleznie, és megoldást is kell előrejeleznie. A fogyó kúrák képviselőit nem akarom bántani, és nem is akarom lehúzni őket. Mindenkinek a saját elhatározása, hogy belevág-e, vagy sem. Itt csak megjegyzem, hogy vannak köztük áltudományos módszerek, amelyek inkább marketing, és PR értékekkel rendelkeznek, megoldással nem.
Nagyon könnyen ki lehet bújni azzal a válasszal, hogy "az ember ennél bonyolultabb, hogy előre lehessen látni az eredményt", de ha így van, akkor ez egy axióma, ami nem működik. Ennél százszor rosszabb, amikor az emberi elme tudományát űzi olyan ember, vagy csoport, amelyik nagyon kevés eredményt ért el. Tény: Ha egy problémára megtalálod a megoldást, azaz kezeled az okát, akkor ezt meg kell tudnod ismételni, tetszőleges mennyiségben. Tehát azonos eredményt kell kapnod, ez egyébként sok tudományban bevált, többször megismétlik a kísérleteket, és ha ugyanolyan eredmény jön ki, akkor az eljárás helyesnek tekinthető. Egy kísérlet értéktelen.
Az elme tudományát pszichológiának nevezik. (psziché=lélek, elme logosz=tudomány) Ennek a tudománynak rendelkeznie kellene megoldással az elmebetegségek kezelésére. Nincs megoldásuk, bár országonként óriási közpénzeket kapnak, kevés ember jött ki épelméjűen az intézetekből.
Hihetetlen, de ez így van! Nézz utána! Mivel támasztom alá? Tényekkel: A betegek 30-40 %-a attól is jobban lesz, ha bemegy a körzeti orvosához, és elmondja neki, hogy mi a problémája. Anélkül, hogy a dokinak bármit kellene tennie. Ez az arány megegyezik a Sámánok, és törzsi javas emberek gyógyító statisztikájával is. És megegyezik a pszichológia gyógyító statjával is, ez hihetetlen! A pszichológia nem tartalmazza az elme pontos meghatározását! Sőt, egyes vonalai még a lélek létezését is tagadja. Korábban a neves kutatók, akik az elme területén kutattak, igyekeztek megoldásokat találni, ám ez nem volt megismételhető, így folyton kutatásban voltak. Aztán ezeknek az embereknek a munkái, mint elméletek lettek a mai elme tudomány alapjai. Mivel nem volt egy konkrét irányvonal, arra vonatkozóan, hogy mit akarnak megoldani, a pszichológia különböző irányokba fejlődött. Ma már számtalan ága, és képviselője van, még az adott kórkép gyógyításában sem egyeztek meg, ezen is vitatkoznak. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz jobban a páciens? Valami ködös általános választ fogsz kapni, nem egyszer arra hivatkozva, hogy az emberi elme kifürkészhetetlen.
A saját véleményem az, hogy ez az egyik legnagyobb áltudomány. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet ezzel, és számtalan statisztikát tudnak mutatni az ellenkezőjéről, mégis a mai világban több az elmebeteg, mint a pszichológia megjelenése előtt, és ezt nem lehet elrejteni, vagy megmagyarázni. Ráadásul a trend az, hogy az elmebetegségek száma egyre nő. Tegnap még egy virgonc gyerek volt, ma már hiperaktív, és tömni kell a gyógyszert neki. (Nem lehet, hogy egyszerűen nem akar a suliban lenni, hogy esetleg nem ért valamit, vagy soha senki nem mondta el neki, hogy mi a célja a sulinak?) Ha valahol nem vagy szívesen, akkor elmész onnan, felnőtként megteheted, és gyerekként? A gyerek a saját módszerét fogja alkalmazni: rosszalkodik, nyugtalan lesz, hiszen 6 éven keresztül, amikor így tett, akkor jött az anya és foglalkozott vele. Most ezt akarja elérni.
Nem mondom, hogy minden esetben az a megoldás, hogy a gyereket kivesszük az iskolából, de a gyógyszerek, és annak elfogadása, hogy "beteg" a gyerek eleve nem normális dolog.
Egyébként bármilyen eltérés a normálistól, elmebetegségnek számít, tudtad? Mi a normális? Határozd meg! Ha nem sikerül, akkor nyertél. Mert mihez képest.
Itt egy jó példa erre: Ül egy gyerek csendben a széken, és egy másik meg ordibál, láthatóan idegbeteg. Melyik a normális? Nem tudom, de a példa kedvéért: az aki ordibál, mert a másik folyamatosan piszkálja, és idegesíti, de senki nem veszi észre... És a tanár beír egy intőt az ordibálósnak, aki ettől nem jön szívesen az iskolába. Jogtalanság érte.
Nos fel lehet címkézni mindenféle elmeállapotot, és lehet mondani, hogy hiperaktív, diszlexiás, hypoakármi, de ezek nem vezetnek sehová. Nincs meg az OK! És mi a kezelés? Elöszőr is nézzük meg hol van az elme, ami beteg lehet.
Próbálj elképzelni egy rózsaszínű elefántot, ami az ajtóban áll! Ott van? Nem a fejedben van, ha akarod ez az elefánt a fejed tetején lesz, vagy kint az utcán. Így van? Tehát az elméd, nem egyenlő az agyaddal, és nem a fejedben van, így gyógyszerekkel, amelyek kizárólag a test struktúrájára hatnak, nem befolyásolják az elméd! Ha bármit letompítanak, az nem kezelte az elmebaj okát, legfeljebb elzárta az érzékelést! A kémiai szerek a testben hatnak, ott különböző reakciókat okoznak, de nem kezelnek olyan valamit, ami nincs ott!
Ha valakit túlságosan megbántottam ezzel, remélem túlteszi magát rajta, és ha egy-két anyuka is elolvasta ezt a cikkem, és nem engedi a gyerekét megbélyegezni, akkor már megérte...
